4. fejezet

Ezen az éjjel Tűzszív puha mancsok dobogását hallotta álmában. Egy tarka macska bukkant fel-fel mellette az erdőből, a borostyánszínű szemei világítottak. Ahogy Tűzszív Pettyeslevelet figyelte, érezte az ismerős bánatot, amit az orvosmacska halála okozott neki sok holddal ezelőtt. Olyan keserű volt mindig. Mohón várt a szelíd üdvözlésre, de most nem nyomta az orrát az arcához, ahogy általában tette, hanem elfordult és elrohant. Tűzszív meglepetten követte, és futott a foltos macska után az erdőn keresztül. Újra és újra kiáltozta a nevét, bár Pettyeslevél nem ment túl gyorsan, mindig jóval Tűzszív előtt volt, és nem hallotta a kiáltásokat. Minden figyelmeztetés nélkül, egy szürke alak emelkedett ki a földből az egyik fa mögül. Kékcsillag volt az.  A Villám Törzs vezérének szemében félelem csillant. Tűzszív csinált egy kanyart, hogy kikerülje, és kétségbeesetten próbált Pettyeslevél mögött maradni, de akkor Felhőmancs ugrott rá egy páfránybokorból. Gyorsan ledobta a keskeny ösvény másik oldalára. Egy pillanatig lélekszakadva feküdt ott, érezte Fehérvihar égető pillantását az egyik fa ágai közül. Tűzszív most felugrott és tovább üldözte Pettyeslevelet.  Még mindig több rókahossznyival le volt maradva, de csak futott tovább, anélkül hogy a távolság csökkent volna. Hirtelen a Villám Törzs többi tagja jelent meg az ösvény mentén. Ahogy kikerülte őket, hallotta a kiáltozásaikat, de olyan szavak voltak, amiket nem értett. Csak a hangjukat hallotta: nyávogások, kérdések, feddések, és segélykiáltások fülsiketítő kórusát. A kétségbeesett vonyítás egyre hangosabb lett, míg végül a saját kiáltását is túlharsogta. Ha Pettyeslevél észre is vette volna, akkor sem hallotta volna Tűzszívet.

- Tűzszív!- egy hang hangosabb volt a többinél.

Fehérvihar volt az.

- Egérbundás és Hosszúfarkú már várnak, ébredj Tűzszív!

A vörös harcos félálomban felállt.

- M-mi?- nyávogta kábultan.

Korai napsugarak áradtak be a harcosok barlangjába. Fehérvihar mellette ált, abban a fészekben, amiben régen Szürkecsíkos aludt.

-A járőrcsapat már vár- ismételte. - És Kékcsillag látni szeretne, még mielőtt elmentek.

Tűzszív megrázta magát, hogy kitisztuljon a feje. Az álom megijesztette. Ahogy idősödött, Pettyeslevél az álmaiban egyre közelebb volt hozzá, azonban múlt éjjel egyáltalán nem érezte a jelenlétét. A szelíd orvosmacska elhagyta őt? Tűzszív feltápászkodott és kinyújtóztatta remegő lábait.

- Mondd meg Egérbundásnak és Hosszúfarkúnak, hogy sietek!

Gyorsan átbujt az alvó harcosok között. Pettyesfejű a fal mellett aludt az összegömbölyödött Jégbundás mellett. Mindketten visszatértek a harcos élethez, amióta a kölykeik elhagyták az óvodát. Tűzszív kimászott a napfényre. Bár a nap még nem volt a fák csúcsai fölött, már meleg volt.  Érezte a fák ismerős illatát, az álmának a fájdalma és igazsága lassan kezdett elpárologni. A szőr a hátán lelapult. Egérbundás és Hosszúfarkú a bejáratnál várakoztak.  Tűzszív biccentett nekik, és elindult Kékcsillag barlangja felé. Mit akarhat tőle ilyen korán? Egy fontos feladata van számára? Akaratlanul is rossz jelnek érezte, hogy Kékcsillag úgy viselkedik, mintha öreg lenne. Megállt az indák előtt, és egy vidám kiáltással jelzett.

- Gyere be!- a vezér hangja élénken, izgatottan és reménytelien csengett.

Bent Kékcsillag fel-alá járkált a homokos földön.  Akkor sem állt, meg amikor a helyettes belépett, így Tűzszívnek a falhoz kellett lapulnia, hogy ne legyen útban.

- Tűzszív,- mondta a vezér anélkül, hogy ránézett volna. - beszélnem kell a Csillag Törzzsel álmomban. A Holdkőhöz kell mennem.

A Holdkő egy világító szikladarab, ami a mélyen a föld alatt van, a Szél Törzs területének a túloldalán, ahol a Nap lemegy.

- A fennsíkra akarsz menni?- kiáltotta Tűzszív elképedve.

- Ismersz másik Holdkövet?- kérdezte Kékcsillag türelmetlenül, és nyugtalanul futott tovább a barlangban ide-oda.

- De az nagyon hosszú út. Biztos vagy benne hogy készen állsz rá?- hebegte Tűzszív.

- Beszélnem kell a Csillag Törzzsel,- szögezte le Kékcsillag, hidegen megállt és összeszűkült szemekkel nézett helyettese szemébe. - és azt akarom, hogy te is gyere. Arra az időre Fehérvihar átveheti a vezetést.

Tűzszív szorongása nőtt:

- Ki jönne még velünk?

- Senki- felelte Kékcsillag bőszen.

Tűzszív megborzongott. A sötét elszántság vezére hangjában zavarta. Úgy hangzott, mintha ettől az úttól, az élete függött volna. - De nem túl veszélyes ez teljesen egyedül?- tiltakozott.

Kékcsillag jeges pillantással nézett rá.

Tűzszív szája kiszáradt, ahogy nekiszegezték a kérdést:

- Másokat is szeretnél elhozni? Miért?

A helyettes próbált élénkebb hangon beszélni:

- És mi van, ha megtámadnak?

- Akkor megvédesz engem- krákogta a vezető halkabban. - Nem igaz?

- Az életemmel-jött az ünnepélyes válasz.

Mindegy, hogy a Kékcsillagba vetett hite mostanában kicsit megingott, a vezérhez való hűsége azonban töretlen volt. Úgy tűnt, Tűzszív szavai megnyugtatták a vezért.

- Jó. - mondta Kékcsillag és lefeküdt

Tűzszív oldalra hajtotta a fejét.

- De mi lesz a Szél és az Árnyak Törzse fenyegetésével?- kérdezte habozva. - Ezt tegnap te is említetted.

Kékcsillag lassan bólintott. 

Tűzszív folytatta:

- Az út a fennsíkra áthalad a Szél Törzs területein.

Kékcsillag felugrott:

- Nekem feltétlen beszélnem kell a Csillag Törzzsel!- sziszegte, a hátán felállt a szőr. - Miért próbálsz visszatartani? Vagy velem jössz vagy elmegyek egyedül!

Tűzszív ránézett. Látta, hogy nincs választása.

- Veled megyek. - bizonygatta.

- Jó- Kékcsillag biccentett és a hangja is valamivel lágyabb lett. - kellenek az utazáshoz szükséges növények, hogy erősek maradjunk. Értesítem Sárgafogút. - mondta, majd kirohant a barlangból.

- Most azonnal megyünk?- kiabálta utána Tűzszív.

- Igen- mondta a vezér anélkül, hogy hátranézett volna.

Tűzszív utánaeredt.

- De nekem még vezetnem kell a ma reggeli őrjáratot. - tiltakozott.

- Menjenek nélküled. - parancsolta Kékcsillag.

- Rendben- Tűzszív megállt és nézte a macskát, ahogy eltűnik a páfrányosban, Sárgafogú tisztása felé.

Kelletlenül indult a tábor bejáratához, ahol Hosszúfarkú és Egérbundás vártak rá.

Hosszúfarkú türelmetlenül intett a farkával, miközben Egérbundás a hasán feküdt félig csukott szemekkel.

- Mi újság?- kérdezte Hosszúfarkú. - Miért futott Kékcsillag az orvosmacskához? Valami baja van?

- Kékcsillagnak beszélnie kell a Csillag Törzzsel. Most rögtön indulunk a Holdkőhöz. – magyarázta Tűzszív.

- Az messze van- vélte Egérbundás és lassan felült. Biztos, hogy ez egy okos döntés? Kékcsillag még mindig gyenge a vadmacskák támadása óta.

Tűzszív észrevette, hogy tapintatosan nem említi, hogy Tigriskarom is részt vett a támadásban.

- Azt mondta, hogy a Csillag Törzs hívja őt.

- Egyébként ki megy még veletek?- kérdezte Hosszúfarkú.

- Csak én

- Ha szeretnéd, veletek megyek- ajánlkozott Egérbundás

Tűzszív sajnálkozva megrázta a fejét.

Hosszúfarkú gúnyosan elhúzta a száját.

- Azt hiszed, hogy egyedül meg tudod őt védeni? Lehet, hogy te vagy a vezérhelyettes, de attól még nem vagy Tigriskarom. - sziszegte.

- És ez így is jó

Tűzszívet megkönnyebbülés fogta el, ahogy meghallotta maga mögött Fehérvihar hangját.

A fehér harcosnak az egész beszélgetést hallania kellett.

- Az esélye, hogy észreveszik őket, sokkal kisebb, ha csak ketten mennek. - mondta. Eltekintve attól, hogy az út a fennsíkon keresztül két főnek is ugyanolyan biztonságos. Ha azonban többen mentek, nagyobb az esély, hogy találkoznak egy csapat vadászó szél törzsbeli macskákkal.

Egérbundás bólintott, Hosszúfarkú elfordította a fejét. Tűzszív hálás pillantást vetett Fehérviharra.

- Sárgafogú!- Kékcsillag heves nyávogása betöltötte az orvosmacska barlangját.

- Menj oda!- nyávogta Fehérvihar

- Én vezetném a járőrözést. De Kékcsillag azt szeretné, hogy te vedd át a törzs vezetését, amíg úton vagyunk - magyarázta Tűzszív

- Ebben az esetben itt maradok, és megszervezem a mai vadászatokat. - Egérbundás vezetheti az őrjáratot.

- Igen - értett egyet Tűzszív, és megpróbálta leplezni milyen izgatott. - Vigyétek magatokkal Tövismancsot- parancsolta.

Egérbundás bólintott, és Tűzszív megfordult és elfutott az orvosmacska barlangja felé.

 Szénbundás még készíti a gyógynövénycsomagokat. - magyarázta  neki Sárgafogú, ahogy megjelent az alagútban.

  Az öreg orvosmacska nyugodtan ült a tisztáson, miközben Kékcsillag a saját gondolataiba mélyedve, nyugtalanul rohangált fel-alá. Most nem érdekelték a gyógynövények, a macskáknak úgyis meg volt tiltva, hogy a Csillag Törzzsel történő beszélgetés előtt ilyet egyenek. Tűzszív mégis eltett volna neki egy-egy csomaggal a hosszú visszaútra. Szénbundás előbicegett a barlangból, és rögtön Sárgafogúhoz sietett. Nem is szakított időt arra, hogy üdvözölje Tűzszívet.

- Még egyszer, hogy is néz ki a kamilla?- suttogta az orvosmacskának, és behúzta a füleit.

- Ezt most már tényleg tudnod kéne!- sziszegte Sárgafogú idegesen.

Szénbundás fülei megrándultak. - Én gondoltam, vagyis tudtam, de aztán nem voltam benne teljesen biztos. Csak szerettem volna megkérdezni.

Sárafogú fújtatott, felállt és odament ahol egy kis rakás összetekert gyógynövény feküdt.

Tűzszív Kékcsillagra pillantott. A vezér az égre meredt, és gyanakvóan vizsgálta.

Tűzszív visszabaktatott Sárgafogúhoz.

- A kamilla nem is kell az utazáshoz- nyávogta lopva.

Sárgafogú összehúzta a szemét.

 - Kékcsillagnak szüksége van valamire, ami nem csak a testét, hanem a lelkét is megerősíti. - reméltem, hogy el tudod készíteni a csomagokat anélkül, hogy az egész tábor megtudja. - a mancsával egy kupac növényre mutatott. - Ez a kamilla.

- Igen, most már emlékszem- nyávogta Szénbundás zavartan.

- Egy orvosmacskának nincs ideje kételkedni- szidta meg Sárgafogú.

- Arra használd az energiádat, hogy a mával foglalkozz, és ne rágódj a múlton. Felelős vagy a törzsért. Ne legyél mindig ilyen ideges és zavart, és figyelj előre!

 Tűzszív sajnálta a fiatal macskát. Megpróbálta elkapni a pillantását, de Szénbundás nem akart ránézni. Azzal volt elfoglalva, hogy összekészítse a gyógynövényeket, a mancsával minden kupacból kivett egy keveset, és összekeverte. Sárgafogú aggódva pillantott rá. Mögöttük Kékcsillag még mindig járkált.

 Még mindig nem vagytok kész?- nyávogta ingerülten.

Tűzszív odaballagott mellé.

- Majdnem- mondta .- Ne aggódj, mire a nap lemegy, már a fennsíkon leszünk.

Kékcsillag pislogott, amikor Szénbundás egy csomó növénnyel jött oda hozzájuk.

- Ez a tied- mondta és egy köteg növény ejtett Kékcsillag mancsai elé. - Tűzszív majd viszi neked. - mondta és a fejével a fennsík felé bökött. - A tied ott van. - magyarázta Tűzszívnek.

Tűzszív még próbálta lenyelni a gyógynövények keserű ízét, amikor Kékcsillag intett neki, és elhagyta a tisztást.

Körülötte a tábor mozgolódni kezdett. Fűzfakéreg az óvoda előtt pislogott a világos napfényben, Foltosbundás pedig letette öreg tagjait a kidőlt fa mellé. Mindketten kíváncsian nézték Tűzszívet és Kékcsillagot, utána elkezdték a reggeli rutinjukat.

Helló- hallott Tűzszív egy ismerős hangot maga mögül, és ettől odalett a jókedve. Felhőmancs ballagott ki a barlangjából, alvás után még mosakodás előtt volt, bundája még rendezetlen.

- Hová mész, veled mehetek?

Tűzszív az alagút bejáratánál maradt.

- Nem kellene neked egy galambért elmenned?

- Az várhat. Egyébként fogadok, hogy azóta elvitte egy bagoly- ellenkezett Felhőmancs. – Kérlek, hadd menjek veled!

- A baglyok élő állatokat esznek- javította ki Tűzszív. Látta, hogy Szélvihar álmosan lép ki a harcosok barlangjából, és átkiabált a tisztáson a barna macskának:

- Szélvihar, el tudod vinni ma reggel Felhőmancsot vadászni?

Tűzszív a harcos szemében egy ellenszenves villanást vélt felfedezni.  Minden lelkesedés nélkül bólintott. Tűzszív arra gondolt, hogy milyen szívesen vitte tegnap Szélvihar Tövismancsot mókusvadászatra. A harcos nyilvánvalóan nem szerette Felhőmancsot, és Tűzszív még nem is tudott érte szemrehányást tenni. A növendéke sosem foglalkozott eleget azzal, hogy kivívja törzstársai tiszteletét.

- Ez nem igazság- nyafogta Felhőmancs- tegnap is vadászni voltam. - Nem mehetnék inkább veled?

- Nem. Ma Szélviharral mész- erősítette meg röviden Tűzszív.

És mielőtt Felhőmancs bármit is mondhatott volna, megfordult, és Kékcsillag után rohant.

A részt fordította: Bence Pokeacatcher
https://www.wattpad.com/user/Peakbence