5. fejezet

A Villám Törzs vezére már elérte a szurdok szélét, amikor Tűzszív utolérte. Ott megállt egy kicsit, a levegőt vizsgálta, majd továbbrohant. Tűzszív megkönnyebbülten látta, hogy vezére mennyivel felszabadultabban tevékenykedik most, hogy elhagyták a tábort. Ahogy az aljnövényzetben kúszva elérték a Folyó Törzs határát, a nőstény izgatottan pillantott Tűzszívre. Nem a legrövidebb úton mentek a Négyesfa felé, de Tűzszív nem kérdezett rá. Akaratlanul is boldog és izgatott érzés lett rajta úrrá a gondolatra, hogy talán a folyó túlsó partján megláthatja Szürkecsíkost. A két macska a Napos Sziklák felől, a Folyó Törzs határa mentén követte a szagokat felfelé a folyón. Egy gyenge szellő hanga illatát hozta feléjük a mohából. Tűzszív hallotta a folyót a páfrányos mögül. Felemelte a fejét és a fák alatt meglátta a víz csillogását. Fölöttük zölden csillogtak a levelek. Még az árnyékban is érezni lehetett a hőséget. Azt kívánta, bárcsak beugorhatna a vízbe és lehűthetné magát, mint a Folyó Törzs macskái.

Végül a folyó egy kanyart vett. Kékcsillag elöl masírozott tovább egyenesen és követte a szagot a Folyó- és a Villám Törzs határa mentén. Tűzszívet nem hagyta nyugodni az érzés, hogy ezen a pályán a Folyó Törzs macskái fel fogják őket fedezni. Félt a Folyó Törzs őrjáratától, de ugyanakkor remélte, hogy újra láthatja régi barátját. Kékcsillag veszélyesen közel vezette őt a határhoz, alkalomadtán még át is lépte, amikor az aljnövényzetben kúsztak. Tűzszívnek fogalma sem volt, hogyan reagálnának a Folyó Törzs macskái, ha itt találnák őket. A két törzsnek már így is volt egy kis nézeteltérése Ezüstpatak kölykei miatt, a háborút is csak úgy sikerült elkerülni, hogy Szürkecsíkos visszavitte a kicsiket az anyjuk törzsébe. Hirtelen Kékcsillag megtorpant, kinyitotta a száját és a levegőt ízlelte. Gyorsan lekushadt, és Tűzszív, akit ez igen meglepett, gyorsan követte a példáját.

- Folyó törzsi harcos - suttogta Kékcsillag.

Most már Tűzszív is érezte. A hátán felállt a sző. A szag egyre erősebb lett, már egy bunda súrlódását is lehetett hallani az aljnövényzetben. Lassan felemelte a fejét, és kipillantott a növények között. A szíve kalapálni kezdett, ahogy egy ismerős szürke bundát vélt látni. Mellette Kékcsillag nagyra nyitott szemekkel, alig mozgó mellkassal, halkan és laposan lélegzett.

Talán épp Szürkecsíkossal akart találkozni? - tette fel magának a kérdést Tűzszív. Eddig nem is gondolt rá, hogy talán Kékcsillag pont egy folyó törzsbelivel akart találkozni.

Ez egy tökéletes magyarázat lenne arra, hogy miért ezt az utat választotta. De abban biztos volt, hogy nem konkrétan Szürkecsíkost akarta látni. Tegnap még azt is elfelejtette, hogy a szürke harcos elhagyta a törzset. Tűzszív érezte, hogy most valami egészen más jár a fejében. Majd, mint egy villám hasított a fejébe: a kölykeire gondolt. Sok holddal ezelőtt, a Villám Törzs vezérének kölykei születtek, akik végül a Folyó Törzshöz kerültek. Kékcsillag az apjukra bízta őket - aki a Folyó Törzshöz tartozott -, amikor még csak épp annyi idősek voltak, hogy elhagyhatták a fészküket. Kékcsillag becsvágya és a Törzshöz való hűsége lehetetlenné tette számára, hogy felnevelhesse kölykeit. Most Kőbundás és Ködösbundás a Folyó Törzsben éltek, anélkül, hogy tudták volna, hogy az igazi anyjuk a Villám Törzsből való. De Kékcsillag sosem felejtette el a kölykeit. Csak Tűzszív ismerte a titkát.

Ahogy figyeltek egyszer csak meglátta. A távolban, egy sárga foltos bundát látott. Visszafeküdt. Mégsem Szürkecsíkos volt, sem pedig bárki, akit Kékcsillag követett. Egy ismerős szag erősítette meg Tűzszív sejtését. Leopárdbundás volt, a Folyó Törzs vezérhelyettese. Kékcsillagra pillantott, aki még mindig a fejét megemelve, a fák között figyelt. A páfrány zörgése elárulta, hogy a harcos közelebb jött. Tűzszív légzése felgyorsult. Mi fog történni, ha a Villám Törzs vezérét ilyen közel találják a határhoz? A zörgés erősebb lett, Tűzszív megmerevedett. Hallotta, ahogy Leopárdbundás megáll, és a hallgatása elárulta, hogy felfedezett valamit. Tűzszív aggódva nézett Kékcsillagra. Jelezni szeretett volna neki a farkával, de a vezér odahajolt hozzá, és a fülébe súgott:

- Gyere! Inkább kicsit visszahúzódunk a területünk belsőbb részére!

A vezér hangtalanul mászni kezdett visszafelé, és Tűzszív megkönnyebbülten sóhajtott. Lelapított fülekkel, földhöz nyomott hassal követte, a Vilám Törzs erdejének biztonságot árasztó illata felé.

- Leopárdbundás olyan hangosan mozog, hogy még az Árnyak Törzse is hallja, hogy jön – jegyezte meg Kékcsillag, amint elég távol értek a határtól.

Tűzszív bajsza megremegett a meglepetéstől. Feltette magának a kérdést, hogy vajon Kékcsillag elfelejtette, hogy milyen komolyan veszik a határvédelmet, főleg ezekben a nehéz időkben.

- Jó harcos, de nagyon könnyű elterelni a figyelmét – dorombolta. – Jobban érdekelte a nyúl a széloldalon, mint az ellenséges macskák keresése.

Tűzszív akaratlanul is örült vezére öntudatának. Most hogy hallotta, valóban érezte, hogy a szellő, egy nyúl illatát hozza felé. Ő maga viszont mégis nyugtalan volt Leopárdbundás miatt.

- Ez emlékeztet engem azokra a napokra, amikor a kiképzésedet vezettem – dorombolta

Kékcsillag, miközben a napsütötte erdőben rohant. Tűzszív is futni kezdett, hogy utolérje.

- Engem is – mondta.

- Gyorsan tanultál. Jól döntöttem, amikor felajánlottam, hogy csatlakozhatsz a törzshöz. – duruzsolta Kékcsillag. Hátranézett a válla fölött, és Tűzszív büszkeséget vélt felfedezni a szemeiben.

- Az összes törzs sokat köszönhet neked – folytatta. – Elüldözted Törtcsillagot az Árnyak Törzséből, visszahoztad a Szél Törzset a száműzetésből, segítettél a Folyó Törzsnek, amikor az áradás fenyegette őket és a Villám Törzsből elűzted Tigriskarmot.

Tűzszív lenyelte a dicséretet, de Kékcsillag folytatta - Senki sem olyan hűséges vagy bátor, mint te. Senkinek sincs olyan érzéke az igazsághoz, mint neked... - Tűzszív zavarban volt, felborzolódott a szőre.

- A Villám Törzs minden macskája tiszteli a harcosok törvényeit, ugyanúgy ahogy én – szögezte le. – mindegyikük feláldozná magát, hogy téged és a törzset védje.

Kékcsillag hirtelen megállt és Tűzszív felé fordult - Te voltál az egyetlen macska, aki elég bátor volt, hogy szembeszálljon Tigriskarommal – szögezte le.

- De én voltam az egyetlen, aki tudta, hogy Tigriskarom megölte Vörösfarkút! - Tűzszív még növendék volt, amikor rájött, hogy a harcos Kékcsillag hűséges helyettesének a haláláért felelős, de nem sikerült Tigriskarom gyilkosságát bizonyítania, amíg a vezérhelyettes a vadmacskákat a saját törzse ellen nem vezette.

Szenvedélyes harag gyúlt Kékcsillag szemében – Szürkecsíkos is tudta. De te egyedül mentettél meg.

Tűzszív elnézett, és nem tudta mit kellene mondania. Idegesen rángatta a füleit. Látszott, hogy Kékcsillag egy harcosában sem bízik, kivéve őt és talán Fehérvihart. Elismerte, hogy Tigriskarom több kárt okozott, mint bárki más, akit csak el tudott képzelni. A sötét harcos megmérgezte a vezére ítélőképességét és teljesen összetörte a harcosai bizalmát felé.

- Menjünk tovább! – mondta Kékcsillag.

Tűzszív látta ahogy a szürke macska elindul, merev vállakkal és feltartott farokkal. Megborzongott. Bár az ég fölöttük tiszta volt, mégis volt egy érzése, mintha egy fekete felhő takarná el a napot egy ijesztő árnyékkal kísérve útjukat. Amikor a nap a fák csúcsa felett járt, elérték a Négyesfát. Tűzszív követte Kékcsillagot, le a lejtőn, a mélyedésbe, amit a négy nagy tölgy őrzött. Itt találkozhatott a négy törzs teliholdkor, egyéjszakányi fegyverszünet keretében. A két macska felrohant a nagy sziklán, ahol a vezérek tartózkodnak a Gyűlés idején, majd a szikla túloldalán felmásztak a domboldalon. A fűvel benőtt emelkedő, meredekebb lett és sziklásabb. Tűzszív észrevette, hogy Kékcsillagnak mennyire meg kell erőltetnie magát, hogy tartsa ezt a tempót. Zihált minden ugrásnál és Tűzszív egyre lassabban haladt, nehogy utolérje. Ahogy felértek, Kékcsillag megállt, és lihegve leült.

- Minden rendben? – kérdezte Tűzszív.

- Már nem vagyok olyan fiatal – lihegte Kékcsillag.

A vezérhelyettes aggódott. Feltételezte, hogy vezére sebei a csatából már meggyógyultak. De akkor miért lett hirtelen ilyen gyenge? Öregebbnek, és sebezhetőbbnek tűnt, mint előtte. - Talán csak amiatt van, hogy ekkora hőségben kellett másznia – gondolta reménykedve. - Végül is a bundája vastagabb, mint az enyém.

Mialatt Kékcsillag levegő után kapkodott, Idegesen nézett el az elszáradt fű, és hanga fölött, ami a fennsíkot borította. A Szél Törzs haragudott a Villám Törzsre, mivel az Árnyak Törzse korábbi vezérének, Törtfarkúnak menedéket nyújtottak. És a vak harcos befogadása Kékcsillag személyes döntése volt.

Mit tenne most egy szél törzsi járőrcsapat, ha a Villám Törzs vezérét a területükön találnák egyetlen egy harcossal? Tűzszív nem volt biztos benne, hogy egy ilyen helyzetben meg tudná védeni a vezérét.

- Óvatosnak kell lennünk, nehogy észrevegyenek – suttogta.

- Mit mondtál? – kiabálta Kékcsillag. A szellő itt fent erősebb volt, de nem volt elég, hogy az égető hőséget enyhítse.

- Óvatosnak kell lennünk, hogy ne vegyenek észre – mondta Tűzszív hangosabban.

- Miért? – kérdezte Kékcsillag. – A Holdkőhöz megyünk. A Csillag Törzs törvényei biztosítják nekünk a biztonságos utat!

Tűzszív tudta, hogy időpazarlás erről vitatkozniuk. - Előre megyek- ajánlotta fel. Jól ismerte a fennsíkot, jobban, mint a legtöbb villám törzsi. Sokszor volt már itt, de még soha nem érezte magát ennyire sebezhetőnek, mint most. Gyorsan vezette Kékcsillagot a hangaerdőben és imádkozott, hogy a Csillag Törzsnek is hasonló nézetei legyenek, mint Kékcsillagnak, és védjék meg őket minden ellenséges csapattól. De azt is remélte, hogy Kékcsillag lesz elég okos, hogy lent tartsa a füleit és a farkát.

A nap elérte a legmagasabb állását, amikor a rekettyéshez, a Szél-törzs területének szívéhez, közeledtek. A Négyesfa már messze volt mögöttük, de előttük még messzebb volt a mocsár széle, amely a Kétlábúak tanyájára vezet. Tűzszív megtorpant. Forró szél fújt szemből, olyan fullasztó, mint egy beteg macska légzése. Tudta, hogy a szél visszaviszi a szagukat a Szél Törzs táborába és csak remélni tudta, hogy a hanga édes illata elnyomja a szagukat. Kékcsillag intett a farkával, majd eltűnt egy rekettyebokorban. Mögöttük dühös nyávogás hallatszott. Tűzszív megfordul, és összerándult, ahogy a rekettye tüskéi megszúrták a combját. Három szél törzsi macska állt vele szemben: felborzolt szőrrel és lelapított füllel.

- Behatolók! Mit kerestek itt? – fújta egy sötétbarna foltos kandúr, akiben Tűzszív egy idősebb harcosra, Sárkaromra ismert.

Mellette begörbített háttal és kitolt karommal Tépettfülű, egy szürke csíkos harcos állt. Tűzszív akkor ismerte meg őket, amikor visszakísérte a Szél Törzset a száműzetésükből, de az akkori szövetségüknek már nyoma sem volt. A legkisebb macskát nem ismerte, talán egy növendék lehetett, de ugyanolyan vadul nézett rá és ugyanolyan izmos volt, mint a tanítói. Tűzszív hátán felállt a szőr, a szíve kalapálni kezdett, de megpróbált nyugodt maradni.

- Csak átutazóban vagyunk... - kezdte el.

- A mi földünkön vagytok – fújta Sárkarom, és a szemei szikrákat szórtak, ahogy Tűzszívre meredt.

Hol marad már Kékcsillag? - gondolta Tűzszív kétségbeesetten. Az egyik fele szeretett volna erősítést, a másik fele viszont remélte, hogy Kékcsillag meghallotta Sárkarom nyávogását, a rekettyésben már úton van a Kétlábúak tanyája felé. Egy morgás mellette elárulta, hogy a vezér visszafordult. Tűzszív gyorsan elnézett oldalra, és megláttam Kékcsillagot, magasra emelt fejjel, és dühösen csillogó szemekkel a rekettyés szélén.

- Úton vagyunk a Hegység felé – kiabálta. – a Csillag Törzs biztonságos utat biztosít nekünk. Nincs jogotok feltartani minket!

Sárkarom nem engedett: - Minden jogodat a Csillag Törzs védelméhez elvesztetted, amikor Törtfarkút befogadtad a törzsedbe – felelte.

Tűzszív teljesen meg tudta érteni a szél törzsieket. A saját szemeivel látta a nyomort, amit el kellett viselniük, amikor Törtfarkú elűzte őket. Az újonnan felébredt együttérzése emlékeztette a Szél Törzs apró kölykére, aki egyedül az ő mentőakciója miatt maradt életben. Az Árnyak Törzse korábbi vezére kegyetlenségével majdnem elpusztította a Szél Törzset.

Tűzszív viszonozta Sárkarom vad nézését: - Törtfarkú halott. – magyarázta.

Sárkarom szeme felcsillant. - Ti öltétek meg? – kérdezte.

Tűzszív habozott, de mellette Kékcsillag válaszolt. - Persze, hogy mi voltunk. A Villám Törzsben nincs helye gyilkosoknak.

- Nem! – fújta Sárkarom. - Csak véditek! – támadólag begörbítette a hátát.

Tűzszív ki volt ábrándulva, zúgott a feje, és más utat keresett, hogy a szél törzsieket megtévessze.

- Békén fogtok minket hagyni – fújta Kékcsillag

Tűzszív megdermedt, ahogy látta, hogy vezére kitolja a karmait, és felborzolja a szőrét. 

Készen állt a harcra.

A részt fordította: Peakbence
Wattpad: https://www.wattpad.com/user/Peakbence