8. fejezet

Elszörnyedt nyávogás és mancsok dübörgése a tisztásról, ezek ébresztették fel Tűzszívet. Pislogott egyet a ragyogó napfényben, ami az ágakon keresztül áradt a harcosok barlangjába. Egy aranyszínű fej bukkant elő a levélfüggönyből. Homokvihar volt az, világoszöld szemeiben izgalom csillogott.

- Elkaptunk két Árnyak törzsei macskát – nyávogta egy szusszal.

Tűzszív rögtön éberen ugrott fel - Mi? Hol?

-A bagolyfánál- magyarázta Homokvihar - Aludtak - a hangja elárulta az Árnyak Törzse könnyelműsége iránti megvetését.

- Jelentettétek Kékcsillagnak?

- Páfránybundás épp nála van - azzal kiment a barlangból, Tűzszív pedig követte, átmászva Szélviharon, akit szintén felébresztett a nagy tumultus. Tűzszív rosszul aludt, amióta visszatértek a Gyűlésről. Megdöbbentette az az ólmos csönd, amivel arra a bejelentésre reagáltak, hogy kinevezték helyettesnek. Hangos, idegen macskákat látott álmában. Féltek tőle, mintha egy bajt hozó bagoly lenne, aki az erdőn keresztül, végig árnyékban repül. Voltaképpen gondolta, hogy ez lesz, amiért házimacska volt, de a többiek kihívó nézése egyértelművé tette előtte, hogy a szemükben még mindig nem teljesen tagja az erdő közösségének. Remélte, hogy a többi törzs nem jön rá, hogy elkéstek a kinevezéssel. A kellemetlenséget csak növelné, ha már az nem lenne elég, hogy egy házimacska a törzsükben ilyen kitüntetést kapott. Újabb kihívás előtt állt. Hogyan kellene eljárni a Villám törzsi területen talált macskák ügyében? Remélte, hogy Kékcsillag elég nyugodt hangulatban van ahhoz, hogy őt is megkérdezze.

A tisztáson körben álltak az aznap reggeli őrjárat tagjai. Tűzszív átnyomakodott rajtuk, és így láthatta, hogy két Árnyak törzsei macska guggol a kemény földön, a kör közepén. Rögtön felismerte az egyiküket. Kicsifelhő volt, egy barna csíkos kandúr. Az egyik Gyűlésen találkoztak, amikor Kicsifelhő még fiatal volt. Törtfarkú kényszerítette, hogy elkezdje a kiképzést, amikor még csak három hold idős volt. Most már teljesen felnőtt, bár termete még mindig kicsi volt. Meglehetősen rosszul nézett ki: a bundája teli volt csomókkal, tekintete félelemről árulkodott. A szemei beesettek voltak, a felső combja akár egy csontos baromfié tollak nélkül. A másik macska sem nézett ki jobban. Ezek nem olyan harcosok, akiktől félnünk kéne - gondolta Tűzszív. Fehérviharra nézett, aki az őrjáratot vezette.

- Védekeztek, amikor rájuk találtatok?

- Nem – rántotta meg a farkát Fehérvihar. – Mikor felébresztettük ezeket azt kérték, hogy hozzuk ide őket.

Tűzszív összezavarodott - Kérték? – ismételte meg.

- Miért, mit kellett volna tennünk?

- Hol vannak az Árnyak törzsei harcosok? – Nyávogta Kékcsillag félelemtől és dühtől eltorzult arccal, majd átfurakodott a nézők tömegén. Tűzszív érezte, hogy görcsbe rándul a gyomra. - Újra meg akartok támadni minket? – fújt Kékcsillag a két nyomorult macskára.

- Fehérvihar, az őrjáraton talált rájuk- magyarázta Tűzszív. – Villám törzsi területen aludtak.

- Aludtak? - morogta Kékcsillag – Most akkor ez rajtaütés vagy nem?

- Más macskákat nem találtunk - mondta Fehérvihar.

- Biztos vagy benne? – kérdezett vissza Kékcsillag – Ez csapda is lehet.

Ahogy Tűzszív a két szörnyűséges állapotban lévő macskát figyelte, ösztönei azt súgták neki, hogy a legutóbbi támadás volt az utolsó. De Kékcsillagnak igaza volt. Okos dolog lenne meggyőződni róla, hogy nem rejtőznek-e mások is az Árnyak Törzséből az erdőben, csak egy jelre várva, hogy támadjanak. Kékcsillag magához hívta Egérbundást és Hosszúfarkút.

- Ti ketten, mindketten vigyetek egy-egy harcost és növendéket! Menjetek, kutassátok át az erdőt! Azt szeretném, hogy a területünk minden részét kutassátok át, Árnyak Törzsére utaló nyomok után!- Tűzszív nagy megkönnyebbülésére mindketten rögtön engedelmeskedtek.

Hosszúfarkú Szélvihart és Hamumancsot, amíg Egérbundás Gyorsmancsot és Páfránybundást vitte magával. Ezután a hat macska kirohant a táborból, egyenesen az erdőbe. Tűzszív visszafordult a remegő foglyokhoz. – Mit kerestek a Villám Törzs területén? – kérdezte. – Kicsifelhő, miért vagytok itt? – A csíkos kandúr nagy kerek szemeiben félelem tükröződött, ugyanolyan elveszettnek és tehetetlennek hatott, mint az első Gyűlésén, amikor még alig szokott le az anyatejről.

F… Fehértorkú és én idejöttünk, mert azt r… reméltük adtok nekünk ételt és gyógynövényeket – dadogta végül Kicsifelhő. Hitetlenkedő sziszegések hallaszottak a Villám törzsiek szájából. Kicsifelhő megrándult, elgyengült testét a földhöz lapította. Tűzszív meglepetten meredt a foglyokra. Mióta mennek az Árnyak törzsei macskák segítségért az ellenségeikhez?

- Tűzszív, várj! – hallotta Szénbundás kedves hangját. Összehúzott szemekkel szemlélte az Árnyak törzsei harcosokat. - Egyik macska sem jelent fenyegetést. Mindketten betegek. – Odabicegett, és óvatosan Kicsifelhő mellső lábához érintette az orrát. – Meleg – nyávogta. – láza van.

Szénbundás, éppen meg akarta szagolni a másik macskát is, amikor Sárgafogú átnyomakodott az összegyűlteken. – Nem, Szénbundás! - rikácsolta. – Menj el tőlük!

Szénbundás hátraugrott és az orvosmacskához fordult. – Miért? Rosszul vannak. Segítenünk kell nekik! – kérlelő pillantásokat vetett Tűzszív és Kékcsillag felé.

Az összes macska várakozva nézett a vezérre, de ő csak hatalmas szemekkel bámulta a foglyokat. Tűzszív látta, ahogy az öreg szürke macska fejében a félelem és a zavarodottság küzd egymással. Tehetetlenül nézett körbe. Tűzszívnek el kellett terelnie a többi macska figyelmét, amíg az aggódó vezére rendezi a gondolatait.

– Miért pont mi? Mi vett rá titeket, hogy a területünkre gyertek? – kérdezte ismét a foglyokat.

Ezúttal Fehértorkú, a másik macska válaszolt. – Egyszer már segítettek a törzsünknek, amikor Törtfarkút elüldöztük – magyarázta nyugodtan.

De később a Villám Törzs menedéket nyújtott az Árnyak törzse egykori vezérének - gondolta Tűzszív, és kellemetlen érzés lett úrrá rajta. Fehértorkú elfelejtette? Aztán emlékeztette magát, hogy Törtfarkú erőszakkal növendékké tette mindkét macskát, amikor még éppen csak annyira voltak idősek, hogy elhagyják anyjukat. Nekik az volt a fontos, hogy elűzzék onnan, és minden, ami utána történt, számukra jelentéktelen volt. Most, Törtfarkú halála után, a Villám Törzs már nem volt olyan fenyegető az Árnyak Törzsének, eltekintve az átlagossá vált ellenségeskedéstől a törzsek között.

Fehértorkú folytatta:

- Reméltük, hogy most is tudtok nekünk segíteni. Éjcsillag beteg, és sokan mások is. Ilyen sok beteg macskával a táborunk káoszba süllyedt. Nincs elég gyógynövény vagy zsákmány mindenkinek.

- Mit csinál Nedvesorrú? Ő az orvosmacskátok. Az ő feladata rólatok gondoskodni – fújta Sárgafogú.

Tűzszívet meglepte a haragja. Sárgafogú korábban az Árnyak Törzséhez tartozott. Bár Tűzszív tudta, hogy már a Villám Törzshöz hűséges, mégis meglepte az együttérzés hiánya az egykori társai iránt.

- Éjcsillag a legutóbbi Gyűlésen még egészséges volt – morogta Sötétcsíkos.

- Igen - erősítette meg Kékcsillag gyanakvóan, összehúzott szemekkel.

Tűzszív azonban arra gondolt, milyen gyengén festett az Árnyak törzse vezére azon az éjszakán.

Nem lepődött meg Kicsifelhő válaszán. – Ahogy visszaértünk a táborba már rosszabbul volt – jelentette. – Nedvesorrú egész éjszaka nála virraszt, és másokkal nem is foglalkozik. Egy kölyköt hagyott az anyja hasában meghalni, és egy mákszemmel sem segítette az útját, a Csillag Törzsbe. Félünk, hogy minket is hagy meghalni. Kérlek, segítsetek! - Kicsifelhő szavahihetőnek tűnt Tűzszív számára. Reménykedve nézett Kékcsillagra, de a szemeiben, még mindig zavar tükröződött.

– El kell menniük – mondta Sárgafogú morogva.

- Miért? – tudakolózott Tűzszív. – Ilyen helyzetben nem jelentenek veszélyt számunkra.

- Olyan betegségben szenvednek, amit már korábban is láttam az Árnyak Törzsében.  Sárgafogú tüzetesen megszemlélte a két macskát, de a nem lépett feléjük. – Legutóbb sok macskát megölt.

- De nem zöldköhögés, igaz? – kérdezte Tűzszív. Néhány Villám törzsi lassan hátrálni kezdett, ahogy Tűzszív megemlítette a betegséget, ami nemrég az ő törzsükben is megfordult.

- Nem. Ennek a betegségnek nincs neve. Patkányoktól jön, akik a kétlábúak szemétdombjain élnek, az Árnyak törzse másik oldalán. – szikrázó szemekkel meredt Kicsifelhőre. – Az idősek tudják, hogy ez a kétlábúpatkány-betegség létezik, és ott nem szabad vadászni?

- Egy tanuló hozta a patkányt – magyarázta Kicsifelhő. Túl fiatal volt hozzá hogy tudjon róla.

A Villám törzsiek csendben álltak, Tűzszív hallotta a beteg macskák lélegzését.

- Mit tegyünk? – kérdezte Kékcsillag.

Sárgafogú felemelte a hangját mielőtt a vezér folytathatta volna. – Nemrég zöldköhögés volt a táborban. Kékcsillag, egy életet vesztettél miatta! - Sárgafogú kidüllesztette a szemeit, és Tűzszív sejtette mire gondol. Csak ő, és Sárgafogú tudta, hogy vezérük az utolsó életében jár. Ha ez a betegség elterjed a táborukban, könnyen meghalhat, vezér nélkül hagyva a törzset. A gondolta hatására az ereiben megfagyott a vér a délelőtti napsütés ellenére.

Kékcsillag bólintott – Igazad van Sárgafogú. – mondta gyenge, kifejezéstelen hangon. – A macskáknak el kell menniük. Tűzszív, küldd el őket! – megfordult és visszament a barlangjába. Tűzszív egyfelől megkönnyebbült, mivel döntés született, másfelől együtt érzett a beteg macskákkal. Mégis azt felelte:

- Homokviharral elkísérjük őket az Árnyak Törzse határáig. – egyetértő morgások hallatszottak a Villám törzsi macskák közül, miközben Kicsifelhő kérlelő szemekkel nézett Tűzszívre.

- Menjetek vissza a barlangjaitokba. – parancsolta Tűzszív a törzsnek. A macskák halkan visszahúzódtak a tisztás szélére, csak Szénbundás maradt Tűzszívvel és Homokviharral.

Fehértorkú köhögni kezdett, és gyötrelmesen összerándult. – Kérlek, hadd segítsek nekik! – kérte Szénbundás. Tűzszív tehetetlenül megrázta a fejét.

Sárgafogú a barlangból kiabált: - Szénbundás! Gyere ide! Gyógynövényes vízzel kell megmosnod az arcodat, hogy lemosd a betegséget. A tanonc továbbra is Tűzszívre meredt. – Azonnal gyere ide! – fújta Sárgafogú. – Ha nem akarod, hogy néhány mentalevelet is hozzákeverjek. Szénbundás elindult, egy utolsó szemrehányó pillantást vetve Tűzszívre, bár ő nem tehetett semmit. Kékcsillag parancsot adott neki, és a törzs beleegyezett. Tűzszív Homokvihar pillantását kereste, és megkönnyebbült, amikor a szemiben megértést fedezett fel. Tudta, hogy megérti a belső harcát, a beteg macskák iránt érzett sajnálat és felelősségtudat, és a törzs betegségtől való védelme között. - Menjünk- mondta Homokvihar halkan. – Minél hamarabb visszajutnak a táborukba, annál jobb.

- Igazad van – értett egyet Tűzszív. Kicsifelhőt figyelte, és kétségbeesést látott az apró kandúr arcán. – A Mennydörgő Ösvény ilyenkor zöldüléskor mindig veszélyesebb, segítünk átmenni.

- Nem szükséges, - suttogta Kicsifelhő – egyedül is át tudunk menni.

- Akkor is átviszünk titeket. – mondta Tűzszív. – Gyertek.

A két Árnyak törzsei macska fáradtan felállt, és bizonytalanul kiügetett a tábor kijáratán.

Tűzszív és Homokvihar szótlanul követték őket. Az erdőben menetelés közben egy egér futott el mellettük, de a két Árnyak törzseinek csak a füle rándult meg, túl gyengék voltak a vadászathoz. Tűzszív anélkül, hogy átgondolta volna a cselekedetét, átugrotta Homokvihart, és az egér nyomait követte az aljnövényzetbe. Megölte, visszavitte, és Kicsifelhő lábai elé ejtette. Egyik macska sem szólalt meg, de érződött rajtuk, hogy hálásak. Egyszerűen leguggoltak, és elkezdték rágcsálni. Tűzszív látta, hogy Homokvihar milyen szkeptikusan néz rájuk.

- Evéstől nem gyógyulnak meg. – tisztázta Tűzszív – De erőre van szükségük, hogy visszatérjenek a táborukba. - Nem úgy néznek ki, mintha nagy étvágyuk lenne – magyarázta Homokvihar, miközben Kicsifelhő, és Fehértorkú hirtelen felálltak, és a félik megevett egeret a bozótba kaparták. – Zsákmánypazarlás - kapargatta meg a földet Homokvihar az egér hűlt helyén.

– Úgy néz ki. – mondta csalódottan Tűzszív. Megvárta, amíg a két macska elindul, aztán maga mögött Homokviharral követte őket. Először erős füstszag csapta meg az orrát, utána meghallotta azt a szörnyű dörgést a fák dús lombjain keresztül. Homokvihar a két Árnyak törzseihez fordult: - Tudjuk, hogy nem kéritek a segítségünket, de akkor is átkísérünk titeket a Mennydörgő Ösvényen. - Tűzszív egyetértően bólintott. Jobban aggódott a biztonságukért, mint abban, hogy valóban elhagyják a Villám Törzs területét.

– Nélkületek megyünk át – tartott ki Kicsifelhő. – Csak egyszerűen hagyjatok itt minket. Tűzszív elgondolkozott rajta, vajon nem kellene-e egy kicsit gyanakodnia. De még mindig nem tudta elhinni, hogy ezek a beteg macskák veszélyt jelentenének a törzsére. – Hát jó – egyezett bele. Homokvihar kérdőn nézett rá, de Tűzszív egy farokrántással jelzett neki, és leült. Kicsifelhő és Fehértorkú egy-egy bólintással búcsúztak, és eltűntek a páfránybokrok között.

– Nem kellene… - kezdte Homokvihar.

– …Követnünk őket? – fejezte be a mondatát Tűzszív. – Szerintem azt kell tennünk.

Vártak egy kicsit, amíg abbamaradt, a bokrok zörgése, aztán követték a nyomaikat az erdőbe.

- Ez nem a Mennydörgő Ösvényhez vezető út. – suttogta Homokvihar, amikor a nyomok a Négyesfa felé kanyarodtak.

– Talán azt az utat követik, amin idejöttek. – gondolkozott el Tűzszív. Egy szederág hegye megérintette az orrát, a beteg macskák friss nyomait érezte rajta. – Gyere, - nyávogta. – utánuk megyünk. Félelem hasított belé. Lehet, hogy az Árnyak törzsei macskák becsapták? Visszamennek a Villám Törzs területére, annak ellenére, hogy megígérték, hogy elmennek? Növelte a sebességét, Homokvihar csendben sétált szorosan mögötte. Messziről, a Mennydörgő Ösvényről olyan brummogó hang hallatszott, mint amilyet egy álmos méhraj ad ki. Egy olyan úton haladtak, ami az Ösvénybe torkollik.

A nyomok kivezették Tűzszívet és Homokvihart az erdő fedezékéből, és egy kopár csupasz helyre vezették őket. Előttük az Árnyak törzsei kandúrok szaga átlépett a szagvonalon, ami a két törzs közti határt képezte, majd eltűnt egy szederbokorban. Homokvihar szemei összeszűkültek. – Miért mentek arra?

- Derítsük ki! – mondta Tűzszív. Tovább ballagott, és elnyomta magában a félelem érzését, ahogy áthaladt a szagvonalon. A Mennydörgő Ösvény dörgése erősebb lett, amitől Tűzszív fülei rángatózni kezdtek. A Villám törzsi macskák kerestek egy utat a tüskés bokrok között és Tűzszív tudta, hogy most már ellenséges területen jár. De meg kellett bizonyosodnia róla, hogy az Árnyak törzsei harcosok, visszamennek a táborukba. Most már csak egy pár rókányi távolságra voltak a Mennydörgő Ösvénytől, és a füst bűze majdnem teljesen elnyomta a beteg macskák szagát. Hirtelen vége lett a szederbokroknak, és Tűzszív kilépett a mocskos fűre, ami a Mennydörgő Ösvény szélét képezte. – Vigyázz! – figyelmeztette Homokvihar, aki mellette ugrott ki a bokrok közül. A kemény szürke út közvetlenül előttük terült el, és csillogott a hőségben.

Egy szörnyeteg dübörgött el mellettük, és a világosbarna macska hátrébb ugrott. – Hol vannak? - kérdezte. Tűzszív elnézett a Mennydörgő Ösvény fölött, összehúzta a szemeit, és lelapította a füleit. Egy újabb szörnyeteg villámlott el mellettük, és a szele felborzolta Tűzszív bundáját. A beteg macskák nem voltak sehol. – Nézd! – sziszegte Homokvihar, és az orrával mutatta az irányt. Tűzszív követte a pillantását, ami végigfutott a gyepsávon. Először mozdulatlannak tűnt, de nem sokkal később Tűzszív észrevett egy apró mozzanatot, és látta Fehértorkú fekete farkának fehér végét a Mennydörgő Ösvény egyik büdös, lapos köve alatt eltűnni. Tűzszív hitetlenkedve nézett a helyre, ahol a Mennydörgő Ösvény kinyitotta a száját, és lenyelt két Árnyak törzsei macskát.

A részt fordította: Peakbence

Wattpad: https://www.wattpad.com/user/Peakbence