2. fejezet

Tűzszív halvány, aranyszín bunda villanását pillantotta meg, ahogy felnézett, hogy lássa, ahogy Aranyvirág csusszan ki az óvoda bejáratán a sötétbundás kölyökkandúr mögött. Szájában egy halványnarancs kölyköt cipelt, és gyengéden letett Szedermancs mellé a földre. Tűzszív most biztosan tudta, hogy Aranyvirág látta a reakcióját, mert a narancs királynő védelmezően fonta a farkát a két kölyök köré, felemelte az állát, mintha csak provokálta volna Tűzszívet, hogy mondjon valamit. Tűzszív feltámadó bűntudatot érzett. Mit is gondolt? Hisz ő a Villám törzs helyettese, a Csillag törzs akaratából! Tudta, hogy meg kell nyugtatnia Aranyvirágot, hogy a kölykei ugyanúgy biztonságban lesznek és figyelembe fogják venni őket, mint a többi Villám törzsi harcos.

- A...a kölykeid egészségesnek tűnnek-hebegte, de a szőre felmeredt, ahogy a sötétcirmos kölyök felnézett rá villogó, borostyán szemeivel, Tigriskarom fenyegető, átható pillantásának a képével.

Tűzszív megpróbált felülkerekedni a félelmén és a dühén, amitől ösztönösen kimeredtek a karmai, és belemélyesztette őket a kemény földbe.

Tigriskarom árulta el a törzset - mondta magának - Nem ez az apró kölyök.

- Sárgakölyök most először hagyta el az óvodát- mondta Aranyvirág. Nyugtalanul pillantott le a kiscicára.

- Hamar fel fognak nőni- mormolta Tűzszív.

Aranyvirág lehajolt, mindkettő kölyöknek megnyalta a fejét, majd elindult Tűzszív felé.

- Tudom, mit gondolsz - nyávogta halkan. - A szemed mindig megtéveszti majd a szívedet. De ezek az én kölykeim, és meg is halnék, hogy megvédjem őket. - felnézett Tűzszív szemébe, és a harcos látta, ahogy a sárga tekintet mélyén kavarognak az érzelmek.

- Féltem őket, Tűzszív- folytatta. - A törzs soha nem fogja elfelejteni Tigriskarmot. Nem is kell. De Szederkölyök és Sárgakölyök nem tett semmi rosszat, és nem fogom hagyni, hogy Tigriskarom miatt őket hibáztassák. Nem fogom elmondani nekik, ki volt az apjuk, csak azt, hogy okos és erős harcos volt.

Tűszív átérezte a zaklatott királynő fájdalmát.

- Itt biztonságban lesznek- ígérte, de Szederkölyök borostyán tekintetétől még mindig bizseregtek a mancsai, miközben Aranyvirág elfordult.

Mögötte Fehérvihar préselte ki magát az óvodából.

- Pettyesfejű úgy gondolja, hogy a két megmaradt kiscicája elkezdhetné a kiképzést- mondta Tűzszívnek.

- Kékcsillag tudja már?- kérdezte Tűzszív. Fehérvihar megrázta a fejét.

- Pettyesfejű maga akarta elújságolni Kékcsillagnak, de nem látogatott el az óvodába mostanában.

Tűzszív összeráncolta a homlokát. A vezér általában mindent figyelemmel kísért a törzsben, különösen az óvodában. Minden macska tudta, hogy milyen fontosak a Villám törzs számára a szép, egészséges kölykök.

- Szerintem ez nem meglepő- folytatta Fehérvihar. - Még mindig a gonosz macskákkal való csatában szerzett sebeit ápolja.

- Menjek és mondjam el neki?- ajánlotta Tűzszív.

- Igen. Egy jó hír talán kicsit felvidítja- jegyezte meg Fehérvihar.

Tűzszív rádöbbent, hogy Fehérvihar ugyanúgy aggódik a vezérük miatt, mint ő maga.

- Én is remélem- mondta egyetértőn. - A Villám törzsnek nem volt ennyi növendéke sok hold óta.

- Erről jut eszembe- nyávogta Fehérvihar, a szemei felragyogtak. - Hol van Felhőmancs? Úgy tudtam, az öregeknek vadászik.

Tűzszív nyugtalanul félrenézett.

- Ööö...Igen, vadászik. Nem tudom, hol marad ennyi ideig.

Fehérvihar felemelte hatalmas mancsát, és megnyalta.

- Az erdő már nem olyan biztonságos, mint egykor volt- mormolta, mintha csak belelátott volna Tűzszív fejébe. - Ne feledd, az Árnyak Törzse és a Szél Törzs még mindig dühös ránk amiért menedéket nyújtottunk Törtfarkúnak. Még nem tudják, hogy Törtfarkú halott, talán újra megtámadnak minket. 

Törtfarkú az Árnyak törzse régi vezére volt. Csaknem elpusztította a többi törzset, azzal a szándékkal, hogy saját területét megnövelje. A Villám törzs segített őt elűzni a törzsből, melyet zűrzavarba taszított, de később menedéket nyújtott neki, a világtalan, gyámoltalan rabnak, ami nagy szívesség volt egykori ellenségeitől. 

Tűzszív tudta, hogy Fehérvihar olyannyira óvatosan próbálja figyelmeztetni, amennyire lehetséges- a harcos még sosem említette meg annak lehetőségét, hogy talán Tigriskarom a környéken van, de Tűzszív mégis lelkifurdalást érzett, amiért egyedül elengedte Felhőmancsot, és  mentegetőzni kezdett.

- Egyedül engedted el reggel Fényesmancsot - vágott vissza.

- Igen. Meghagytam neki, hogy maradjon a vízmosásnál, és délre érjen vissza. – Fehérvihar hangja gyengéd volt, de abbahagyta a mancsa nyalogatását és aggódva nézett Tűzszív szemébe. – Remélem, Felhőmancs nem szokott túl messzire elbóklászni a tábortól.

Tűzszív elnézett, majd azt motyogta:

- Mennem kéne. Szólnom kell Kékcsillagnak, hogy a kiscicák készen állnak a kiképzésre.

- Jó ötlet!- válaszolta Fehérvihar. – Magammal viszem Fényesmancsot egy kis edzésre. Jól vadászik, de a harci képességei még egy kis munkát igénybe vesznek.

Tűzszív csendesen átkozta Felhőmancsot, majd a Nagyszikla felé nézett. Kékcsillag otthona felé vette az irányt. Mielőtt belépett volna a zuzmófüggönyön, hogy üdvözölje vezérét, sietve lemosta a fülét, és igyekezett kiűzni a fejéből a Felhőmanccsal kapcsolatos gondolatait. Bentről egy lágy „Gyere be” hangzott, és Tűzszív lassan belépett.

Hűvös volt a kis barlangban, amit a Nagyszikla belsejéből vájt ki annak idején egy ősi patak. A zuzmón átszűrődő fény melegen csillogott a falakon. Kékcsillag úgy ült a fészkében, mint egy kotló kacsa. Hosszú, szürke szőre piszkos volt és matt. Lehet, hogy a sebe még mindig túlságosan fáj ahhoz, hogy megfelelően takaríthassa, gondolta Tűzszív. Gondolatait távolról elkerülte a másik következtetés: a vezetője nem akarja tovább gondozni magát.

De az aggodalom, amit Fehérvihar szemében látott, szúrta az oldalát. Tűzszív nem tudta nem észrevenni, hogy milyen vékony Kékcsillag, és amikor a vezére ránézett, eszébe jutott az a félig megevett madár, amit tegnap este hagyott maga után, miután visszatért az otthonába, ahelyett, hogy az idős harcosokkal „pergette volna a nyelvét” mint régen.

A törzs vezetője felemelte a tekintetét, amikor Tűzszív belépett. A helyettes megkönnyebbülve látta, hogy az érdeklődés halvány szikraként csillog a szemében.

- Tűzszív!- köszöntötte őt, miközben felült, és felemelte az állát. Ugyanolyan méltóságteljesen tartotta széles, szürke fejét, mint amikor Tűzszív először találkozott vele a Kétlábúak házának közelében. Tulajdonképpen Kékcsillag invitálta a törzsbe, és a belé vetett hite miatt különleges kötelék jött létre kettejük között.

- Kékcsillag- kezdte tiszteletteljesen lehajtva a fejét. – Fehérvihar ma meglátogatta az óvodát. Pettyesfejű azt mondta neki, hogy a kölykei készen állnak növendékké válni.

Kékcsillag tágra nyitotta a szemét:

- Már?

Tűzszív várta, hogy Kékcsillag elkezdje az utasításait kiosztani az ünnepségre vonatkozóan. De a nősténymacska csak meredt rá.

- Ööö… és ki lenne a tanítójuk?- kérdezte.

- Tanítók- visszhangozta halkan Kékcsillag.

Tűzszív bundája nyugtalanságtól bizsergett.

Hirtelen keménység tűnt fel a kék szemében:

- Van egyáltalán olyan macska, akiben megbízhatunk, hogy kiképezze ezeket az ártatlan kölyköket?- legyintett.

Tűzszív meghökkent. Túlságosan le volt sokkolva ahhoz, hogy válaszoljon. A vezér szeme ismét felvillant.

- El tudod te vállalni őket?- követelte a választ. – Vagy talán Szürkecsíkos?

Tűzszív megrázta a fejét, és megpróbálta elfelejteni azt az ábrázatot, amivel Kékcsillag úgy nézett rá, mint egy éhes vipera. Vajon a vezető elfelejtette, hogy Szürkecsíkos többé már nem a Villám Törzs tagja?

- É-én már Felhőmancsot tanítom. És Szürkecsíkos…- Szavai elakadtak. Röviden és gyorsan lélegzett, majd újra nekikezdett. – Kékcsillag, csupán egyetlen harcos volt, aki nem lett volna alkalmas erre a feladatra. De az Tigriskarom volt, emlékszel? És őt száműzted! Bármelyik villám törzsi harcos kiváló mentor lenne Pettyesfejű kicsinyeinek.

Tűzszív Kékcsillag arcát pásztázta, a reakcióját várta. Azonban az csak a talajt bámulta.

- Pettyesfejű azt reméli, hogy növendéknevet kapnak a hamarosan következő szertartáson. – folytatta. – A kicsik készen állnak. Felhőmancs is az alomtársuk volt, és ő már fél holdja növendék.

Tűzszív meghajolt, miután készségesen válaszolt Kékcsillag kérdésére. A nősténymacska élénken bólintott, a tekintetét Tűzszívre emelte. Megkönnyebbülve látta, hogy a feszült remegése abbamaradt. Bár a vezér tekintete még mindig távolinak és jegesnek látszott, most nyugodtság is keveredett benne.

- Mielőtt este elfogyasztanánk az aznapi zsákmányt, megtartjuk a ceremóniát!- nyávogta, mintha sohasem kételkedett volna az ötletben.

– Tehát, kit szeretnél melléjük tanítónak?- kérdezte Tűzszív óvatosan.

Újból hideg remegés futott végig rajta, mikor Kékcsillag ismét megmerevedett és aggodalmasan pillantott körbe a barlangban:

- Te döntesz.

Válasza halk, alig hallható volt. Tűzszív úgy gondolta, hogy jobb, ha nem zavar tovább.

- Igen is, Kékcsillag!- hajolt meg, mielőtt kilépett volna a zuzmófüggönyön.

Egy pillanatra letelepedett a Nagyszikla árnyékába, hogy rendezze a gondolatait. Tigriskarom árulása szörnyen megrázta a vezetőt, de Tűzszív arra nem is gondolt, hogy Kékcsillag már a saját harcosaiban sem bízik meg. Lehajtotta a fejét, és a mellkasát kezdte nyalogatni, hogy kicsit elterelje a figyelmét és megnyugodhasson. Kékcsillag szeretne ezen túljutni, mondta magának. Közben igyekezett elrejteni az ijedtségét a többi macska elől. A törzs már most is nyugtalan volt, de ahogy Fehérvihar is mondta, ha ilyennek látják a vezetőt, akkor tényleg eluralkodik a pánik.

Tűzszív felállt, majd az óvoda felé vette az irányt.

- Szia, Fűzfakéreg!- nyávogta, amikor elérte a királynőt. A halványszürke nőstény az oldalán feküdt a kiscicákat védő bokrokkal szemben, élvezte a Nap melegét. Felemelte a fejét, amikor Tűzszív megállt mellette.

- Szia, Tűzszív! Milyen helyettesnek lenni?- a szemei kíváncsian csillogtak, a hangja barátságos volt.

- Jó- válaszolta. De még magában hozzátette: de azért az könnyebb lenne, ha nem idegeskednék egész álló nap a frusztráló növendékem miatt, ha a vének megfeledkeznének a Csillag Törzs haragjáról egy időre, vagy ha a vezető el tudná dönteni, hogy ki legyen a tanítója Pettyesfejű kölykeinek.

- Örülök, hogy ezt mondod- suttogta Fűzfakéreg. A fejét elfordította, hogy megmossa a hátát.

- Pettyesfejű a közelben van?- kérdezte Tűzszív.

- Igen, bent van- nyávogta két nyalás közben Fűzfakéreg.

- Köszönöm!- Tűzszív átfurakodott a bokrokon. Meglepően világos volt bent. A napfény átszüremkedett az ágak résein, Tűzszív magában meg is jegyezte, hogy be kéne foltozni a lyukakat, mielőtt visszatérnek az ősz hideg szelei.

-  Szia, Pettyesfejű!- nyávogta. – Jó híreket hoztam! Kékcsillag azt mondta, hogy a kicsinyeid névadási ünnepsége ma este lesz!

Pettyesfejű az oldalán feküdt, miközben a két halványszürke kiscicája a hátára próbált felkapaszkodni.

- Hála a Csillag Törzsnek!- mordult fel nehezen, mert a kicsik még mindig a sötét pöttyökkel tarkított szőrén lapultak. – Ezek ketten már túl nagyok az óvodába.

A kiscicák egymásnak estek, majd addig forogtak, amíg teljesen össze nem gabalyodtak.

Pettyesfejű lassan, óvatos mozdulatokkal szétválasztotta őket, majd megkérdezte:

- És azt tudod, hogy ki lesz a tanáruk?

Tűzszív már felkészült erre a kérdésre:

- Kékcsillag még nem döntött. Van olyan harcos, akit jónak látsz erre a szerepre?

Pettyesfejű meglepettnek tűnt:

- Kékcsillag tudja a legjobban. Neki kell döntenie.

Tűzszív és minden más macska tudta, hogy a mentorok kiválasztása hagyománynak számított.

- Igen, igazad van – mormolta elfojtott hangon.

A bundája bizseregni kezdett, ahogy a nyári szellő Tigriskarom cirmos kicsinyének ismerős illatát fújta felé.

- Hol van Aranyvirág?- kérdezte Pettyesfejűtől, kicsit élesebben, mint ahogy tervezte. A szeme elkerekedett.

- Magával vitte a kicsiket, hogy találkozzanak az idősekkel- válaszolta, majd összehúzta a szemét. – Tigriskarmot látod a fiában, nem igaz?

Tűzszív kényelmetlenül bólintott.

- Hasonlít az apjára, de ez minden- állította Pettyesfejű. – Elég gyengéd a többi kölyökkel, és a nővére minden bizonnyal helyén tartja az eszét.

- Nos, akkor rendben. – fordult el Tűzszív. – Majd találkozunk az ünnepségen – mormogta, majd átbújt a kijáraton.

- Ez azt jelenti, hogy Kékcsillag eldöntötte, hogy mikor lesz a névadási ünnepség?- jelent meg Fűzfakéreg, amikor kilépett.

- Igen- válaszolta.

- És kik lesznek a tanáraik?

De Tűzszív elfutott, mielőtt meghallhatta volna Fűzfakéreg többi kérdését. A névadási ceremónia híre gyorsan terjedt a táborban, akár az erdőtűz, minden macska ugyanazt akarta tudni. Tűzszívnek lassan döntést kellett hoznia, de az orrában még mindig ott bizsergett Szederkölyök illata. Az agyában sötét gondolatok kaptam szárnyra.

Ösztönösen a páfrányalagút felé vette az irányt, ami az orvosmacskák otthonaként szolgált. Abban reménykedett, hogy Szénbundás, Sárgafogú tanítványa ott van. Mióta Szürkecsíkos csatlakozott a Folyó Törzshöz, Tűzszív legközelebbi barátja Szénbundás lett. Tudta, hogy a szelíd, szürke macska képes lesz megérteni a benne kavargó érzelmeket és kételyeket.  

A hűvös páfrányok között gyorsított a léptein. Lassan kiért a napfényes tisztásra. Az végén egy magas, derengő szikla állt, ezt alakította ki Sárgafogú az otthonának. Itt tárolta még a gyógynövényeit is.

Tűzszív éppen hívta volna, amikor Szénbundás kipréselte magát a kő árnyékos hasadékából. Mint mindig, amikor barátját látja, örömét elfojtotta a megcsavarodott hátsó, fájó lába, ami megakadályozta abban, hogy harcos lehessen. A fiatal macska súlyosan megsérült, amikor átfutott a Mennydörgő Ösvényen. Tűzszív nem tudta enyhíteni a felelősségtudatát, mivel Szénbundás még az ő növendéke volt, amikor a baleset történt. De amikor a törzs orvosmacskája figyelő szeme alatt gyógyult, Sárgafogú elkezdte őt arra tanítani, hogy hogyan kell ápolni a beteg macskákat, majd másfél holdja hivatalosan is a tanítványa lett. Szénmancs megtalálta a helyét a törzs életében.

Egy nagy csokor gyógynövény lógott ki Szénbundás szájából, miközben áthaladt a tisztáson. Aggódva ráncolta a homlokát, és még a bejárat előtt álló Tűzszívet sem vette észre. Lerakta a köteget a napsütötte talajra, majd válogatni kezdett a mancsával.

- Szénbundás?- nyávogta.

A kicsi macska meglepődve pillantott fel:

- Tűzszív! Mit csinálsz itt? Talán beteg vagy?

Tűzszív megrázta a fejét:

- Nem, minden rendben.

Szénbundás csüggedten nézett az előtte tornyosuló levélhalomra. Aztán Tűzszív felé lépett, és összedörzsölték az orrukat köszönésképpen.

- Mi a helyzet? Ugye nem azt akarod mondani, hogy megint elfogyott az egérepe Sárgafogú fészkéből?

- Nem!- vágta rá Szénbundás felháborodva. Aztán lenézett a földre. – Soha nem kellett volna belemennem, hogy orvosmacska-növendék legyek. Egy kész katasztrófa vagyok. Értenem kellett volna a jelzést, amikor rátaláltam arra a rothadó madárra.

Tűzszív emlékezett arra a pillanatra, ami a kinevezési ceremónia után történt. Szénbundás egy szarkát választott a frissen elejtett zsákmányokból, hogy Kékcsillagnak adja. De csak akkor vette észre, hogy a madár puha tollai alatt férgek mászkálnak.

- Sárgafogú azt gondolta, hogy ez az ómen rád vonatkozik?- kérdezte Tűzszív.

- Nos, nem- ismerte be Szénbundás.

- Akkor mi okozza, hogy úgy érzed, mégsem szeretnél orvosmacska lenni?- kérdezte Tűzszív, miközben megpróbált nem azon elmélkedni, hogy a rothadó szarka egy másik macskát szimbolizált- Kékcsillagot.

Szénbundás elkeseredetten lóbálta a farkát:

- Sárgafogú arra kért, hogy készítsek egy, a borogatáshoz szükséges anyagot. Az egyszerű sebek tisztítására. Ez az elsők között volt, amit tanított nekem, de én elfelejtettem, hogy melyik gyógynövény kell hozzá. Azt fogja gondolni, hogy idióta vagyok!- a hangja megrázkódott, kék szeméből zavar tükröződött.

- Te nem vagy idióta, és ezt Sárgafogú is tudja- vágta rá erősen Tűzszív.

- De nem ez az első hiba, amit a közelmúltban vétettem. Tegnap meg kellett kérdeznem, hogy mi a különbség a gyűszűvirág és a mákmag között. – lógatta a fejét. – Sárgafogú azt mondta, hogy veszélyt jelentettem a törzsre.

- Jaj, tudod milyen Sárgafogú!- bátorította Tűzszív. – Mindenkinek ilyeneket mond!

Sárgafogú az Árnyak Törzsének orvosmacskája volt, és bár miután Törtfarkú száműzte őt, a Villám Törzs tagjává vált, heves indulatai árulkodtak múltjáról. Talán a Sárgafogú és Szénbundás között létrejött barátság egyik oka az is, hogy a fiatal macska képes volt nyugodtan reagálni Sárgafogú ingerlékeny kitöréseire.

Szénbundás felsóhajtott:

- Nem hiszem, hogy van elég tehetségem ahhoz, hogy orvosmacska lehessen belőlem. Azt hittem, hogy jól tettem, hogy Sárgafogú tanítványává fogadott. De ez így nem olyan jó. Nem vagyok képes megtanulni mindent, amire később szükségem lehet.

Tűzszív lehajolt hozzá, és a szemeibe nézett:

- Ez Ezüstpatak miatt van, nem?

Felnyögött. Újra eszébe jutott arra a napra, amikor a Napsütötte Szikláknál Ezüstpatak, szerelme, Szürkecsíkos szeme láttára halt meg, mikor a kiscicái megszülettek.  Ezüstpatak a Folyó Törzs királynője volt. Szénbundás kétségbeesetten próbált segíteni rajta, de Ezüstpatak túl sok vért veszített. A gyönyörű, ezüst cirmos királynő meghalt, bár újszülött kicsinyei életben maradtak.

Szénbundás nem válaszolt, ebből Tűzszív rájött, hogy igaza van.

- Megmentetted a kölykeit- mutatott rá.

- De Őt elvesztettem!

- Minden tőled telhetőt megtettél- Tűzszív előrehajolt, hogy megnyalhassa Szénbundás puha, szürke fejét.

- Nézd, egyszerűen csak kérdezd meg Sárgafogút, hogy milyen gyógynövényeket használj! Nem fogja bánni.

- Remélem- Szénbundás hangneme szkeptikusan hangzott. Megrázta magát. – Nem kéne sajnálnom magam, igaz?

- Igen- felelte Tűzszív, miközben a farkát csapkodta.

- Sajnálom- Szénbundás bánatos pillantást vetett rá, amiben csillogott valami a régi jókedvéből. – Nem hiszem, hogy ennivalót hoztál.

Tűzszív megrázta a fejét:

- Sajnálom, nem. Csak azért jöttem, hogy veled beszéljek. Ugye Sárgafogú nem éheztet?

- Nem, de egy orvosmacska dolga fárasztóbb, mint gondolnád. – felelte Szénbundás. – Nincs esélye arra, hogy frissen elejtett zsákmányt ehessen. – aztán elgondolkozott Tűzszív szavain, és a szemében kíváncsiság gyúlt. – Miről szerettél volna velem beszélni?

Tigriskarom kölykei- Tűzszív újra úgy érezte magát, mintha sötétség fojtogatná. – Különösen Szederkölyök.

- Mert úgy néz ki, mint az apja?

Tűzszív összerezzent. Könnyű az érzelmeiben olvasni?

- Tudom, hogy nem kellene emiatt elítélnem őt. Ő csak egy kiscica. De amikor megláttam, olyan volt, mintha Tigriskarom nézett volna rám. Én… Nem tudtam megmozdulni. – Tűzszív megrázta a fejét. Szégyellte ezt kimondani, de örült annak, hogy a barátja megérti, és megbízhat benne- Nem tudom, hogy valaha is képes leszek-e bízni benne.

- Ha minden alkalommal Tigriskarmot látod benne, akkor nem meglepő, hogy így érzed magad. – mondta Szénbundás óvatosan. – Nézz rá, de próbálj meg más macskát látni benne. Emlékezz arra, hogy ő nem csak Tigriskarom kölyke. Van benne valamennyi Aranyvirágból is. És soha nem fogja megismerni az apját. A törzs fogja felnevelni őt. Minden macskának tudnia kell, hogy nem ítélheti meg a másikat a születési körülményei miatt.

Szénbundásnak igaza volt. Tűzszív sem hagyta soha, hogy a házimacskákhoz fűződő gyökerei megzavarhassák a törzshöz való hűségében.

- Beszélt veled a Csillag Törzs Szederkölyökről?- kérdezte, tudva, hogy Szénbundás és Sárgafogú születésének pillanatában tanulmányozta az Ezüstcsíkot.

Kényelmetlenül megtántorodott, amikor a szürke macska elnézett felette, és azt morogta:

- A Csillag Törzs nem oszt meg velem mindent.

Tűzszív nagyon jól ismerte Szénbundást, és tudta, hogy valami visszatartja:

- De megosztottak veled valamit, ugye?

Szénbundás felnézett rá, kék szeme merev volt:

- Sorsa ugyanolyan fontos, mint bármelyik más kölyöknek, aki a Villám Törzsben született – jelentette ki határozottan.

Tűzszív tudta, hogy Szénbundás nem lesz képes arra, hogy elárulja, amit a Csillag Törzs mondott neki, ha nem akarja. Úgy döntött, inkább témát vált, és beszél Szénbundásnak a másik problémájáról, ami aggasztja őt.

- Van valami, amiről még beszélni szerettem volna veled. – vallotta be. – Nekem kell kiválasztanom, hogy ki legyen Pettyesfejű kicsinyeinek a tanára.

- Az nem Kékcsillag feladata?

- Azt kérte, hogy válasszak én.

Szénmancs meglepetten emelte fel a fejét:

- Akkor miért kerestél meg ennyire aggodalmasan? Ez hízelgés!

Hízelgés? Tűzszív csendesen elismételte a szót, majd visszaemlékezett a Kékcsillag szemében látott ellenségeskedésre és zavarra.

Vállat vont:

- Talán. De nem vagyok biztos benne, hogy kit válasszak.

- Biztos van valami ötleted- sürgette Szénbundás.

- Eddig semmi.

Szénbundás elgondolkozva ráncolta a homlokát:

- Milyen érzés volt, amikor az én növendékké avatásomon a te növendéked lettem?

Tűzszív elgondolkozott.

- Büszke voltam, de ugyanakkor féltem. Kétségbeesetten azt akartam bizonyítani, hogy alkalmas vagyok a feladatra. – válaszolta lassan.

- Szerinted melyik harcos szeretne a legjobban bizonyítani?- nyávogta Szénbundás.

Tűzszív lehunyta a szemét. Az agyában egy barna cirmos képe rajzolódott ki:

- Porosbundás.

Szénbundás elgondolkozva bólintott, miközben folytatta:

- Biztos majd’ meghal azért, hogy megkaphassa az első növendékét. Nagyon közel állt Tigriskaromhoz, és szeretné bizonyítani, hogy hűséges a törzshöz, így is, hogy Tigriskarmot száműzték. Jó harcos, és azt hiszem, hogy jó tanár is lenne.

Ahogy beszélt, Tűzszív rájött, hogy személyes oka is lenne Porosbundást választania.  Cirmos szemei többször is irigykedve villogtak, amikor Kékcsillag kétszer nevezte ki Tűzszívet mentornak. Először Szénbundás, majd Felhőmancs tanárának. Tűzszívben bújkált valami bűtudat, amikor arra gondolt, hogy végre megadhatná Porosbundásnak amire vágyik. Talán egy növendék le is nyugtatná a harcos féltékenységét, és jobbá tenné Tűzszív vele való kapcsolatát.

- Nos, akkor őt választottad- jegyezte meg Szénbundás bátorítóan. Tűzszív az orvosmacska tiszta, nagy szemébe nézett. Így olyan egyszerűnek tűnt.

- És mi van a másikkal?- kérdezte Szénbundás.

- A másik mivel…?-  Sárgafogú mogorva hangja visszhangzott a páfrányalagútból. A szürke nőstény bemászott a tisztásra. Tűzszív megfordult, hogy üdvözölje. Mint általában, hosszú szőréből növények álltak ki, mintha mióta elhagyta volna régi törzsét, nem lett volna ideje leápolni, de narancs szemeiből nem lehetett azt leszűrni, hogy bármi is hiányozna neki.

- Kékcsillag Tűzszívet kérte fel, hogy válasszon ki tanárt Pettyesfejű kicsinyeinek- magyarázta Szénbundás.

- Ó, tényleg?- Sárgafogú szeme elkerekedett. – És kit választottál?

- Porosbundásra esett a választás- kezdte Tűzszív.

Sárgafogú félbeszakította:

- És mi miért kellünk ehhez?

- Szénbundás segített- ismerte be.

- Biztos vagyok benne, hogy Kékcsillag örömmel fogadja a hírt, hogy egy olyan macska, aki még nem rég lett növendék, ilyen fontos döntéseket hoz a törzs számára. - jegyezte meg Sárgafogú, majd Szénbundáshoz fordult. – Befejezted a borogatás elkészítését?

Szénbundás kinyitotta a száját, de azt szavak nem hagyták el. Helyette megrázta a fejét, mielőtt szó nélkül visszament volna a tisztás közepén álló gyógynövényrakásig.

Sárgafogú felhorkant, ahogy a növendéke elbicegett mellette:

- Az a macska már napok óta nem válaszol nekem!- panaszkodott Tűzszívnek- Eddig senkinek nem tudtam róla beszélni. Minél hamarabb visszatér a normális állapotába, annál jobb lesz mindkettőnknek. – az öreg orvosmacska a homlokát ráncolta, majd visszafordult Tűzszív felé- Hol tartottunk?

- Megpróbáltam eldönteni, hogy ki legyen a második tanár Pettyesfejű kicsinyeinek- felelte kicsit hevesebben Tűzszív.

- Kinek nincs növendéke?- mordult fel Sárgafogú.

- Nos, Homokvihar- felelte Tűzszív. Nem tudta volna úgy igazságosan odaadni Porosbundásnak a növendéket, hogy Homokvihart növendék nélkül hagyták volna. Végül is a két macska együtt nevelkedett, és egyidejűleg is szerezték meg a harcosnevüket.

- Úgy gondolod, hogy bölcs lenne, ha egyszerre két tapasztalatlan mentort neveznénk ki? – mutatott rá Sárgafogú.

Tűzszív megrázta a fejét.

- Tehát, van olyan tapasztalt Villám Törzs harcos, akinek még nincs növendéke- nyomta meg Sárgafogú a szavakat.

Sötétcsíkos, gondolta Tűzszív vonakodva. Minden macska tudta, hogy Sötétcsíkos szörnyen közel állt Tigriskaromhoz, még ha úgy is döntött, hogy a klánnal marad, amikor Tigriskarmot száműzték. Azonban Tűzszív azt is figyelembe vette, hogy ha nem őt választja, az úgy tűnhet, mintha bosszút állt volna azért az ellenségességéért, amit a harcos mutatott felé, amikor csatlakozott a törzshöz.  Végül is Sötétcsíkos nyilvánvaló választásnak tűnt az egyik növendék számára.

Sárgafogú látott valamennyi határozott Tűzszív ábrázatán, mert ezt mondta:

- Igen, ez így jó lesz.  Nem bánnám, ha most egy kicsit békén hagynál engem és a növendékemet. Még sok dolgunk van.

Tűzszív megkönnyebbülve emelte a fejéhez a mancsát: végül mégis talált két mentort. Bár a macskák törzshöz fűződő hűsége nem volt kérdéses, abban sokkal kevésbé volt biztos, hogy vele szemben is hűek lesznek.